Jókai az 1867-es kiegyezés után, 1868-ban írta A kőszívű ember fiai című művét. Műfaját tekintve történelmi regény: az1840-es évek második felében, főleg az 1848–49-es szabadságharc idején játszódik. A regény története sajátos módon van megszerkesztve. Az író nem mondja el az eseményeket az időszokásos, lineáris rendjében az elejétől a végéig, hanem erősen válogatva: egyeseket csak megemlít, másokat teljesen az olvasó képzeletére bíz. Vannak viszont olyanok, amelyeket apró részletezéssel ad elő, illetve megjelenít. Az egész regénykompozícióját az erős szembeállítások, a hangsúlyozott ellentétek gyakorisága jellemzi. Felemelő és megnevettető részletek, freskószerű csataképek és életképszerű jelenetek, anekdotába illő fordulatok követik egymást.

A családregény háttere a szabadságharc. A függetlenségi és aulikus nemesség konfliktusa romantikus formában bontakozik ki a Baradlay család életében. A cselekmény a három Baradlay testvér sorsát követi, akik együtt képviselik az író hazafias pátoszát, de akikről a vereség napjaiban kapunk mély, az író saját lelki vívódásait idéző képet.